Azért érdekes ennyi sztoriban benne lenni egyszerre. Egyrészt az úgymond valóságosak: az itteni lét, ami megélve teljesen valóságosnak tűnik, bár felőletek nézve csak egy fényképes, blogos, facbukos történet. Aztán meg vannak a nap végi felolvasások. A könyvek amik egyre jobban hiányoznak, ahogy az este közeledik és elértük megint azt a pontot, hogy a kezdeti lassú belelendülés után már én is alig várom, hogy találkozhassak velük. Tündér Lala, Robin Hood, R. Crusoe és Mma Ramotswe.
Tündér Lala Boldi pályája. Nem mondom, hogy a világ legjobb gyerekkönyve. Szegény Szabó Magda egyébként sem izgatott fel soha annyira, hogy bármit elolvassak tőle, gyanítom ezután sem fogok. A felénél tartunk és minden bénasága ellenére végül is vállalható, úgyhogy izgalommal tekintünk a holnapi nap elé. Már meg is beszéltük, hogy nappali olvasás lesz, hiszen SZOMBAT a nap. A dolgok egyébként kezdenek jóra fordulni, a kis Gigi már Beátánál van és a gyémántos jogar segítségével sikerült megreparálni egyszarvának a belső tükrét. Kezdem is azt gondolni, hogy ha nem rágtátok tövig az összes körmötöket az eddigi izgalmak miatt, innentől kezdve már nem is lesz rá szükség. Egyébként is csúnya dolog. De mondjuk nem rossz onnan a köröm sarkából kiharapni egy darab kemény bőrt és elcsócsálgatni egy darabig.
Robinson Cursor. Ez Zsigáé. És próbálunk is kínunkban időnként viccelődni ezen-azon, amikor szegény Cursor oldalakon át ostorozza magát önnön szerencsétlensége miatt. De bátran mondhatom, jól vesszük az akadályokat és tisztességesen kitartunk emellett a könyv mellett, ami nemcsak Zsigának, mint egyfajta sajátos, szinte már régies szöveg-tapasztalat, jöhet jól; de mindenféle kezdeti mormogások után én is bizonyos élvezettel tudom forgatni a számban a mondatokat. (Na jó, azért rá-rá tromfolunk néha egy-egy közepesen csúnyát, ha már a könyökünkön jön ki a nyavajgás.) És végre - néhány oldallal a könyv fele után járunk - Robinson barátunk emberi lábnyomokat talált a tengerparti homokban. De ez már szintén holnap sztori, csak egy mondattal tovább olvastunk a ✽✽✽ után, mert már nagyon furdalva voltunk. Vajon mi fog történni?
Robin, a vörösbegy. Igazából ezzel kellett volna kezdenem, mert ez még közös és korábbi az estében. Gazsikám is hallgatja és ilyenkor még mindenkinek koszos a foga. No ezzel igazán semmi bajom, hacsak az nem, hogy majdnem az egész párbeszédben íródott és így bizony erősen próbára teszi színészi képességeimet. Ok rendben van, csak hangjáték, de akkor is. Mondjuk arra már rájöttem az évek alatt, hogy elég a szereplő színre lépésekor kidomborítani hangjának meghatározó vonásait és a mondatok szálltával simán vissza lehet állni alapra, de időnként így is súlyos köhögésekbe torkollik a mesélés. Az alapvető célt elértük egyébként, vasárnap ismerős terepen fogunk mozogni amikor megtekintjük Robin Hood fáját a sherwoodi erdőben.
No.1 Ladies' Detective Agency. A sokadik könyv ebből a sorozatból és az első amit nem kell lapozni, bár vicces, mert újra és újra megpróbálom. Kindle. Sok-sok tehén, Mma Ramotswe és J.L.B. Matekoni, és Botswana, amit olyan jó lenne látni, és Mma Makutsi különleges cipői, amik beszélnek hozzá. Ez már az utolsó napi sztori, az ágyban, alszik mindenki régen, nem is kéne már olvasni. Bebújok, paplan fel, ilyenkor már hideg van, fűtés régen lekapcsolva. Egy jó borzongás, nyújtózás aztán, ahogy melegszik a ciha. Végül kar kinyúlik, behúzza a kütyüt félig takarásba és befejeződhet a nap egy szép akáciás, vörösporos, elmélázós Gaborone-i délutánnal.
Holnap pedig itthon játszik a Notts County. Bajner Bálinttal. Megyünk.
Cheers
Ja, balról menta, jobbról koriander meg petrezselyem:
